1.fejezet ~ Évnyitó

Fogytán a türelmem. Hát még a bátyámé! Több, mint fél órája szólt, hogy vagy kitolom a képem a szobámból, vagy mehetek busszal, így lekésve az évnyitót. Mégsem hagyhatom Bolyhost az ablakom párkányán! Még szerencse, hogy észrevettem, mert akkor a nap folyamán biztosan megtanult volna repülni. Jó, nem vagyunk olyan magasan, csak a második emeleten, de a cica még olyan kicsi... Meg aztán a környéken idegesítően sok a kutyát sétáltató ember. De hogy ez a szerencsétlen mikor mászott ki az ablakon, örök rejtély. Hiába ciccegek neki, csak bambán bámul vissza rám azokkal a hatalmas, sárga szemeivel. Na jó, még két cemti és jöhet értem a mentő. Visszatolom magam a szobámba. Ideje taktikát váltani. A szőrpamacsnak egyetlen gyengéje van, mégpedig Süti, a hörcsögöm. A ketrecéhez szaladok. Épp a reggeli pihenőjének közepén tarthat, mert nem veszi jó néven, hogy betörök a házába, a kezembe veszem és nyomorgatom. Dehát nem mindig minden fenékig tejfel...

Prológus

 A gyerekek már türelmetlenül várták a történet végét. Izegtek-mozogtak, de néhányan még a szőnyegről is felálltak az igazán izgalmas részeknél. Az óvónő olyan átéléssel mesélt, hogy még annak a tekintetét is vonzotta, akit egyébként egyáltalán nem érdekelt, és akinek semmi dolga nem lett volna ott, ha az anyja nem dolgozik. Caleb mindent hallott, mégsem jutott el tudatáig a sok hang jelentése. Az agya teljesen máshol járt. Esdekelve nézett az órára, ami még mindig olyan lassan ketyegett, ahogy a fiú türelme az utóbbi másfél órában fogyott...